13. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy ilyen sokat késtem ezzel a résszel, de ugye most kezdődött a suli, az edzések, ezek mellett nem sok időm maradt írásra. Ez a rész is kicsit rövid lett, és nem olyan mint amilyent akartam, de sajnos most csak ennyire tellett, nem akartalak titeket tovább váratni...

Péntek volt, utolsó óra, ami történelem. Már mindenki a hétvégéjét tervezte, de sajnos ezt a 45 percet még végig kellett ülniük.
Nehezen haladtak a tananyaggal, mivel ilyenkor senki nem tud igazán figyelni, percenként meg kellett állni, mert egyre nagyobb lett a zsivaj.
Amy is ugyan így volt ezzel az órával. Már alig várta, hogy vége legyen, mert Jeremyvel elmennek moziba, azonban most nem csak kettesben lesznek, hanem velük jön Becky és Krisz is. 
Amikor megszólalt a csengő a tanár még beszélt volna tovább, ez azonban senkit nem érdekelt, az egész osztály egy csordaként özönlött ki a folyosóra.
Amy és Becky együtt indultak haza Amyékhez, mert indulás előtt még volt egy órájuk készülődni.
- Mondd el még egyszer, hogy mit mondott Jeremy Kriszről!- Becky már vagy húszadszorra kérdezte meg, de eddig Amy mindig türelmesen válaszolt.
- Magas, fekete haj, kék szem, jó humor, kedvesség. – mondta gépiesen.
- És egy magas, fekete hajú, kék szemű, jó humorú srác a természetes vagy a csinosabb, plázacicásabb csajokat szereti?
- Szerintem a természetesebbeket.
- Oké. Akkor a fekete szemceruza felejtős. És a kivágott póló is.
- Te valaha életedben hordtál kicsit is kivágottabb pólót?- csodálkozott Amy.
- Nem. De akkor nem is fogom elkezdeni.
- Ha megteszed, kitagadlak!- Nevetett.
- Oké. De akkor mit vegyek fel?
- Mit szólsz ehhez?

- Nem túl… egyszerű?
- Pont az a lényeg hogy ne öltözz ki túlságosan. Még a végén azt hiszi, hogy itt görcsölsz emiatt. – lökte meg Beckyt.

4-kor találkoztak a mozi előtt.
Mikor a két lány megérkezett, a fiúk még nem voltak ott.
- Mi jöttünk korán, vagy ők késnek.
- Mi jöttünk korán. Nyugodj meg, ide fognak érni időben. Csak lazíts!
- Jó, jó. Csak már olyan rég randiztam. Kicsit aggódok, hogy mi lesz, ha valamit elrontok.
- Mit lehet egy randin elrontani?- vonta fel Amy egyik szemöldökét.
- Nem is tudom. Mi van, ha nem tetszem neki? Vagy ha éppen túlságosan tetszek neki, és épp amikor meg akar csókolni, böfögök egyet vagy nem is tudom.
- Egy jó tanácsot tudok adni. Ne agyalj annyit! Ezzel fogod szegény srácot elkergetni.
- Igazad van… - bólintott Becky, majd a távolba tévedt a tekintete. – Azok nem ők?
Amy követte barátnője tekintetét, majd elmosolyodott.
- De, azok ők.
- Úristen. Krisz nagyon helyes! Mit akarna egy ilyen lánytól? Ez nem fog menni, hazamegyek!
- Becky. Figyelj rám! Tetszeni fogsz neki. Tökéletesen fog menni ez a randi. Csak ne görcsölj! Világos?
- Igen, jó, oké. Lenyugszok. Beszív-kifúj. Beszív-kifúj. Besz...
- Jól vagy? – Egy gyönyörű kék szempár meredt Beckyre.
- Őőő- egy percre azt lehetett hinni, hogy teljesen megnémult, de egy perc alatt összeszedte magát, és válaszolt. – Persze, jól vagyok. Te Krisz vagy, ugye?
- Igen. Te meg akkor Becky – mosolygott rá.
- Na, most hogy megvolt a nagy bemutatkozás bemehetnénk, mert még a végén lekéssük a filmet. – szakította őket félbe Amy.
- Nem rossz ötlet.
- És amúgy melyik filmet nézzük meg?- kérdezte Krisz.
- A 'The woman in black'-et – felelte Jeremy.
- De az nem egy horror film?
- De. – mosolygott Amy sejtelmesen.

1. Díjam

Szabályok: 

1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek.

11 dolog rólam:

1. Belieber vagyok.
2. Palvin Barbi, és Erica Kvam a példaképeim.
3. Szjger vagyok.
4. Imádok táncolni (hip-hoppra járok)

5. Egyik kedvenc filmem a Spring Breakers.
6. Emellett egyre több sorozatot nézek.
7. Minden nap hajat mosok.

8. Hosszú, hullámos barna hajat szeretnék. Helyette van rövid, egyenes, szőke...
9. Van egy plüssállatom, ami  pont egy idős velem.

10. Szeretnék egy kutyát, de a szüleim sajnos nem engedik.
11. Imádom a Carrie naplóját.

 11 válaszom: 

 

1.Szeretsz rajzolni? Igen.

2.Ki a példaképed?  Fönt van a 11 dolog rólam-ban.

3.Justin Bieber vagy Austin Mahone? Justin. Ez nem kérdés .

4.Mióta blogolsz? Nem tudom pontosan , de elég rég óta.

5.Kedvenc évszak? Mindegyik.

6.Tél vagy nyár? Nyár.

7.Milyen országba szeretnél eljutni? Párizsba.

8.Milyen nyelven szeretnél megtanulni? Angol, francia.

9.Kedvenc énekes/énekesnő? Szerintem nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy JB. :)

10.Kedvenc banda? Green Day.

11.Hobbid? Dance.

11 kérdés:

1. Ki a pédaképed?

2. Ki a kedvenc énekesed/bandád?

3. Kutyák vagy macskák?

4. Létezik fiú-lány barátság? 

5. Meddig szoktál fent maradni nyáron?

6. Mi a kedvenc számod?

7. Édes vagy sós?

8. Hány éves vagy?

9. Mit nézel meg először egy fiún?

10. Kipróbálnád a bungee jumping-ot?

11.  Kibírnád 1 hétig zene nélkül?

11 személy akiknek továbbküldöm:

Igazából nem olvasok összesen 11 blogot, ezért aki ezt olvassa, annak küldöm :*

12. rész

Sziasztok! Sajnálom, tényleg elég rég írtam, ezért kárpótlásul ez a rész kicsit hosszabb ;)

Éjjel 1 óra volt, amikor megszólalt Amy telefonja. A lányok egyszerre sikítottak egy nagyot, amikor elkezdett csörögni, mivel éppen egy horrorfilmet néztek. A kijelzőn egy ismeretlen szám állt.
- Ki lehet az ilyenkor?- kérdezte Amy, amikor felfogta, hogy csak a telefonja csörög.
- Talán a sikoly! Vagy a fűrész! Vagy Samara! Ne vedd fel!- mondta Becky.
- Azt hiszem nem kéne több horrort néznünk. Amúgy meg, Samara miért telefonálna? Unja a tévét, és mostantól telefonból fog mászkálni?- nézett Amy értetlenül barátnőjére.
- Sosem lehet tudni!
- Te őrült vagy!- nevette ki Beckyt, majd felvette a még mindig csörgő telefont.
- Halló?- szólt bele.
- Szia, én vagyok! – Amy rögtön megismerte ezt a hangot.
- Szia! Ez kinek a száma? És miért hívsz ilyenkor? Baj van?- Egy perc alatt rengeteg szörnyűség jutott eszébe. Mi van, ha a nagynénje állapota valamiért súlyosbodott? Esetleg eltűnt a húga, pedig már rég otthon kéne lennie? Vagy autóbalesetet szenvedtek?
- Nem nincs semmi, csak nem tudok aludni és hallani akartam a hangodat. Mondtad, hogy Becky nálatok alszik, szóval sejtettem, hogy fent vagytok még. Amúgy az anyám számáról hívlak, mert nekem nincs egyenlegem, elfelejtettem feltölteni.
- Igen, fent vagyunk. Éppen horrort néztünk. Amikor megszólalt a telefon Becky azt hitte, hogy te vagy a sikoly.
- Hé! Jobb félni, mint megijedni, nem?- védekezett Becky.
- Ki tudja. Lehet, hogy a végén megöllek titeket.
- Megölnéd a barátnődet?
- Csak az első aktus után, mint az imádkozó sáskák.
- De ott nem a nőstény gyilkol?- Amy örült, hogy Jeremy most nem látja, mert fülig pirult.
- Az most mindegy
- Szerelmetes galambocskáim, én nagyon örülök nektek, de Amy, mi lenne, ha leraknád a telefont és folytatnánk a filmet???
- Jól van, na! – nevetett Amy. – Hát, hallottad, le kell raknom, jelenésem van.
- Oké. De akkor te tedd le!
- Nem, te tedd le!
- Én nem teszem le, te tedd le!
- Nem, mert ÉN teszem le!- Mondta Becky, elvette Amy telefonját, és kinyomta.
- Hé! Még beszéltem!
- Én meg filmet néztem. Folytathatnánk?
- Jó, jó!- adta meg magát Amy.
- Amúgy miért hívott?
- Azt mondta, hogy nem tud aludni és hallani akarta a hangom.
- De aranyos! Nekem miért nincs barátom, aki ilyeneket mond nekem?
- Hát, Jeremynek lehet, hogy van egy helyes barátja. Megpróbálhatnánk.
- Ez jó ötlet!- lelkesedett be Becky. – Akkor mehetnénk dupla randira! Tök jó lenne!
- Hé, azért ne lelkesedj ennyire! Mondom, LEHET. Majd holnap megkérdezem.
- Jó, de ne felejtsd el!
- Ígérem, nem fogom

Másnap Jeremyvel lementek egy közeli strandra, mert igaz, hogy még csak tavasz volt, de a nap már melegen sütött. Hát igen, lehetett érezni, hogy nemsokára itt a nyári szünet.
- Jut eszembe. Nincs egy helyes barátod, aki illik Beckyhez? Valamiért most úgy döntött, hogy neki márpedig kell egy pasi. – tette fel a kérdést Amy.
- Hát, van valaki.
- Na, mesélj!
- Meséltem neked Krisztiánról.
- Szerintem az, hogy első nap után azt mondtad, hogy „szimpinek tűnik”, nem nagy mesélés. – mosolygott Amy.
- Na, jó. Akkor most mesélek. Szóval…
- Kezdd azzal, hogy hogy néz ki! – szakította félbe.
- Rendben. Szóval magas, fekete hajú, kék szemű.
- És helyes?- kérdezte Amy türelmetlenül.
- Honnan tudjam? Én pasi vagyok!- nevetett Jer.
- Oké. Akkor úgy mondom, hogy ha lány lennél, akkor járnál vele?
- Nem tudom. Nem vagyok lány!
- Akkor menjünk tovább. Milyen belülről? – sürgette Amy.
- Hát, hogy úgy mondjam ő az osztály bohóca, de ha muszáj, tud komoly is lenni. Mondjuk, ez ritkán fordul elő.
- Remek. Pont illik Beckyhez! – ragyogott fel Amy arca - Akkor mehetnénk dupla randira.
- Szerinted nem kéne, hogy legelőször megismerjék egymást, és csak aztán menjünk együtt?
- Szerintem jó ez így. Mert...végül is, mi hozzuk össze őket. Vagy mi...
- Te tudod. Na, akkor megyünk a vízbe vagy mi lesz? – váltott témát Jeremy.
- Jó, menjünk. De csak hogy tudd: le foglak nyomi! – próbált Amy komoly lenni.
- Na, azt próbáld meg! Engem nem lehet lenyomni. – nevetett Jeremy, azzal felkapta a barátnőjét a vállára. Amy próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki. Az sem könnyítette meg a dolgát, hogy annyira nevetett, hogy alig kapott levegőt. Amikor a medence szélére értek, Jeremy bedobta a vízbe a lányt, majd ő is utána ugrott.
 Amikor Amy felbukkant a vízből, rögtön Jeremy után vetette magát.
- Hé! Ezt még visszakapod!- kiáltotta.
- Ó, igen? – vigyorgott gúnyosan.
Amy nem válaszolt, csak ráugrott barátja hátára, aki nem süllyedt el, viszont ezzel a lendülettel le is lökte magáról Amyt, aki ismét a víz alatt találta magát.
- Ez nem ér! Téged tényleg lehet lenyomni! – „hisztizett”.
- Én figyelmeztettelek!
- Azt hiszed, ilyen könnyen feladom?
- Hát, ha még több vizet akarsz nyelni! – mondta, majd villantott egy szemtelenül helyes mosolyt.
Amy egy percre ellágyult attól a csodás kék szempártól, de aztán eszébe jutott, hogy az előbb hogy bedobta, ezért megint nekirugaszkodott, és most sikeresen lenyomta Jeremyt.
- Hé! Hagytad magad! Így nem ér!
- Én? Én ugyan nem hagytam magam! – Nézett rá Jeremy, és minden erejével próbált komoly maradni. Sajnos nem ment neki, mert Amy észrevette azt a bujkáló mosolyt a szája sarkában.
- Na, jó. Tegyünk úgy, mintha én lenyomtalak volna, te meg nem hagytad volna magad. És akkor mindenki boldog. – kötötte meg az egyességet Amy.
- Rendben – egyezett bele Jeremy, majd magához húzta barátnőjét, és hosszasan megcsókolta.
 

11. rész

Sziasztok! Meghoztam az újat. Nagyon nehezen jött most az ihlet, azért lett meg ilyen későn, és ezért is lett ilyen unalmas. De hát, valahogy mindent be kell vezetni :). Sajnos a következőre megint sokat kell majd várni, mert mostanában elég kevés időm lesz írni, de azért igyekszem majd vele. Jó olvasást!

-… szóval az a lényeg, hogy lehet, hogy visszamennek Kaliforniába.
- De hát most mondtad, hogy azt ígérte, hogy marad!
- Igen, de valahogy… nem tudom. Tudom, hogy megígérte, és én nagyon szeretném elhinni, de a lelkem mélyén érzem, hogy el fog menni.
Erre Becky sem tudott mit mondani. Nagyon szeretett volna egy kis lelket önteni a barátnőjébe, de sajnos nem jutott eszébe semmi biztató. Mert, teljesen egyet értett Amyvel.
- Beszéljünk inkább valami vidámabb témáról. –Próbálta elterelni a figyelmét. - Történt még valami a randin? Valami érdekes?- Vonogatta a szemöldökét, amitől Amyből kitört a nevetés.
- Hát, mondhatjuk úgy is… - Itt érezte, hogy vér szökik az arcába. Nagyon remélte, hogy ezt Becky nem vette észre, de nem volt szerencséje.
- Na, mesélj csak, kisasszony!
- Na, jó. Hát… megcsókolt.
- MI? És ezt te képes lettél volna elhallgatni előlem? Pff- Becky úgy nézett ki, mint egy durcás kislány.
- Na! – Próbált mosolyt csalni barátnője arcára- Tudod, hogy elmondtam volna!
- Nem hiszek neked!- Itt már keresztbe tette a kezeit, és hátat fordított Amynek, aki erre ráugrott a hátára, mire nevetve elterültek a szőnyegen. Gondolta, itt a tökéletes pillanat, lefogta barátnője kezeit, és elkezdte vadul csikizni.
- Mondd, hogy szeretsz!
- Nem mondom! – Becky nehezen tudta kipréselni magából a szavakat, annyira nevetett.
- Mondd ki! Mondd ki!
- Szeretlek!- Adta meg magát.
- Nagyon szeretsz?
- Nagyon- nagyon, csak engedj már el!
- Na, jó, most az egyszer megkíméllek. – Szállt le róla.
- Ezt még visszakapod, ugye tudod? – Szólalt meg egy idő után Becky.
 - Most félnem kéne? – Mosolygott gúnyosan Amy.
- Igen. Határozottan.

Miután Becky elment, Amy segített Jeanénak takarítani.
- Még nem is meséltél. Mi van azzal a fiúval? Most akkor együtt vagytok?- Amy tudta, hogy nem ússza meg ezt a beszélgetést. Azt ugyan elmondta szüleinek, hogy randija lesz, de semmi többet nem tudtak kiszedni belőle.
- Lehetséges… na, jó, igen!
- De jó! És hogy hívják? Mit tudsz róla? – Ezeket a kérdéseket már párszor feltette, de mindig megválaszolatlanul maradtak.
- Hát, Jeremy Davisnek hívják. Eddig Kaliforniában éltek, de a nagynénje súlyosan megbetegedett, ezért hazajöttek. Van egy ikertesója, egy bátyja, aki katona, és egy húga. Ja, az ikertesója lány, és annyira nem hasonlítanak, hogy simán letagadhatnák egymást.
- Egyszer bemutathatnád nekünk.
- Majd egyszer. A távol jövőben.
- Héé! Szégyellsz minket?
- Dehogy is édesanya- Akkor szólítja őt, amikor ki akarja engesztelni, vagy amikor akar tőle valamit. Eddig mindig működött.
- Hát remélem is, különben kapsz!- majd fakanállal játékosan rávert Amy fenekére.
- Ez így nem ér! Neked van „fegyvered”!
- Milyen fegyvere van, és kinek?- Lépett be a konyhába Tom.
- Áh, nem érdekes!- Nézett össze Amy és Jane.
- Hát, ti tudjátok.

10. rész

Sziasztok! A múltkori sok várakozás kiengeszteléseképpen máris itt az új rész ;)

-Hű! Ez hihetetlen volt! De most miért csináltad? – Kérdezte Amy amint utol érte barátnőjét.
- Elindult, hogy szétszedjen titeket. Nem hagyhattam.
- Köszönöm! Imádlak!- Mondta Amy és barátnője nyakába ugrott.
- Hé! Nem az életedet mentettem meg, nem vagyok szuperhős!- Nevetett Becky, és lehámozta magáról Amy karjait. – Na, menj, a barátod már vár!- Azzal finoman meglökte barátnőjét.
- Oké majd felhívlak! Szia!- Mondta, majd visszament Jeremyhez.

- Azt hiszem itt jó lesz. – Mondta Jeremy. Egy kisebb hegy tetején voltak, Jeremy kocsijának elején ültek. A kilátás csodálatos volt.
- Na, akkor mesélj, milyen volt az első napod? Milyenek az osztálytársaid? Hány lány és hány fiú van az osztályodban? Hol ülsz? Vannak már barátaid?- Amy egész úton nem szólalt meg, és most egyszerre bukott ki belőle az összes kérdés.
- Hé, vegyél levegőt is!- Nevetett barátnőjén.
- Oké. Tehát mondj el mindent!
- Hát jó. Szóval 20-an vagyunk az osztályban, 15 fiú, és 5 lány. Mindenki nagyon kedves volt. Az utolsó sorban ülök az ablak mellett, előttem egy totál stréber, aki végül is nem is olyan rossz arc, de nem hinném, hogy sok közös témánk lenne, mellettem meg egy Krisztián nevű srác, aki szimpinek tűnik. Szünetben szinte az egész osztály együtt volt egy padon, az udvaron. Egy csaj randit kért, de mondtam, hogy van barátnőm. Azt hiszem ennyi.
- Hű. Tudtam, hogy rád fognak nyomulni.
- De szerintem mindenki felfogta, hogy foglalt vagyok.
- Ennek örülök. Hogy őszinte legyek, aggódtam, hogy valaki kiszemel téged magának, most nagy kő esett le a szívemről. – Amy ezt nem akarta elmondani, valahogy csak kiszaladt.
- Szóval nem bíztál bennem? –Tettetett Jeremy sértődöttséget, de Amy látta azt a kis huncut mosolyt a szája szélén.
- Nem igazán. Ezek a pasik…- Mondta Amy, de ő már nem bírta ki, elröhögte magát, amitől Jeremyből is kibukott a nevetés.
Miután abbahagyták, Jeremy magához húzta barátnőjét, úgy, hogy összeért a homlokuk.
- Mindig téged foglak szeretni- Suttogta, majd szenvedélyesen megcsókolta őt. Szerencse hogy ültek, mert Amynek úgy beleremegett a térde, hogy biztos összeesett volna. Nem tudta mitől aggódott ennyire, vagy hogy miért nem volt rá felkészülve. Pedig csodálatos érzés!
  Mikor abbahagyták, még nem szólaltak meg egy kis ideig, csak csendben ültek egymás mellett. Furcsa volt, de Amy ezt a csöndet nem érezte kínosnak.
  Végül Jeremy mobilja törte meg a csendet. Elővette zsebéből a telefonját, és megnézte, hogy ki hívja. Amy nem akarta ellenőrizgetni, de véletlenül meglátta, hogy a kijelzőn az apja neve volt. Ami különös, mert Amy apja úgy szerepel a névjegyzékben, hogy „Apa”, de Jeremynek az apja rendes nevét írta ki. Végül is, hogy végig gondolta, a barátja említette, hogy egy jó ideje nem hívja apának. Érthető.
- Miért nem veszed fel?
- Tudom, hogy mit akar. Különben nem hívott volna fel.
- És mit akar?
- Közölni akarta, hogy még egy hétig ott marad, mert jött egy „nagyon fontos ügy, amit nem halaszthat el”.
- Sajnálom- Nézett Amy együtt érzően barátjára.
- Ne sajnáld. Már megszoktam.
Erre Amy már nem tudott mit mondani. Jeremy igaz, hogy azt mondta, hogy nem bánja, de attól még lehetett érezni a hangjában a csalódottságot.
- Hé, és anyud tesója hogy van?- Kérdezte Amy, csak hogy elterelje Jeremy gondolatait az apjáról.
- Szerencsére jobban. Úgy tűnik hatnak a kezelések.
- Örülök neki.
- Mi is. Bár van, aminek nem annyira. Ha sikerül kigyógyulnia, akkor lehet, hogy visszaköltözünk Kaliforniába.
- MI??? – Amy teljesen le volt sokkolva.
- Még nem biztos. Ebben az évben még tuti maradunk, a 11.-et még ebben a suliban kijárom. Aztán a többit még meglátjuk.
- Nem mehetsz el!- Amynek már nem kellett sok a sírógörcshöz. Hogy tudott minden ennyire megváltozni egy perc alatt? Pedig az előbb még a világ legboldogabb emberének érezte magát.
- Hé, én nem megyek! Majd akkor ideköltözök anyu tesójához. Nem hagylak itt. Megoldjuk valahogyan. – Mondta, majd szorosan magához ölelte barátnőjét, aki már zokogott.
- Ígéred?- Kérdezte Amy könnyes szemmel.
- Ígérem.